A menopauza és a kardiovaszkuláris rizikó
Szerző: Dr. Masszi Gabriella
A menopauza az élettani változások következtében kialakuló hormonális állapot és nem betegség. A hormonális átalakulást kísérı metabolikus változások és az ezzel egy időben fellépő kardiovaszkuláris rizikófaktorok együttes hatása kedvezőtlen a szív- és érrendszerre különös tekintettel a fertilis korban fennálló védettség hiányára.
Összefoglaló:
A menopauza az élettani változások következtében kialakuló hormonális állapot és nem betegség. A hormonális átalakulást kísérı metabolikus változások és az ezzel egy időben fellépő kardiovaszkuláris rizikófaktorok együttes hatása kedvezőtlen a szív- és érrendszerre különös tekintettel a fertilis korban fennálló védettség hiányára. A lipid profil kedvezőtlen változásai, az obesitas, a hipertónia, a glucose intolerancia, és a diabetes mellitus komoly veszélyeztetettséget jelentenek. A szív- és érrendszeri megbetegedések és az általuk okozott halálozás vezeti a haláloki statisztikákat a nőknél és a férfiaknál is, Európában éppúgy, mint Amerikai Egyesült Államokban, maga mögé utasítva a rákos megbetegedéseket is. A modern kor legfıbb halálozási tényezőjévé vált, és epidemiológiai előrejelzések szerint ez az arány 2020-ban is hasonló vagy még kedvezőtlenebb lesz. A rizikó növekedése nőkben közvetlen összefüggésbe hozható az ösztrogén hatásainak megszőnésével, ami indirekt módon kedvezően befolyásolta a lipid profilt és a szénhidrát háztartást, valamint direkt módon az erek és az endothélium mőködését. Az ösztrogén ismert vasodilatatív hatásai, melyeket részben NO-felszabadítással, részben Ca-antagonista-szerű hatással, a prosztaciklin szintetáz mőködésének serkentésével és az acetylcholinnal kiváltható görcskészség meggátlásával vált ki, kísérletes és humán körülmények között is kimutatottak. A hormonális védőhatás, jelen esetben ösztrogén hatás a simaizom sejtek szaporodásának és vándorlásának meggátlásával, antiatherotikus hatást is kifejt. A magas vérnyomás is gyakoribb a menopauza beköszönte után, ami szintén a kardiális és vaszkuláris eseményeket sietteti. A hipertónia kialakulását a megnövekedett testtömeg arányának alakulásával az inzulin rezisztencia fokozódásával, Naretencióval, a vérviszkozitás növekedéssel és a simaizom sejtek proliferációjának fokozódásával hozzák összefüggésbe, melyek az ösztrogénhiányos posztmenopauzális állapot következményei. A fenti okok mind az érellenállás növekedését okozhatják megteremtve a magas vérnyomás kórélettani alapját. A kor és az ösztrogén hiánya valószínűleg együttesen tehetık felelıssé a posztmenopauzális korba érkezett nők fokozott kardiovaszkuláris veszélyeztetettségével.
Ez a cikk, mely a változó korú nőket érinti, az újabb típusú rizikófaktorok jelentőségével, a hormonpótlás kérdéskörével és a kardiovaszkuláris prevenció témakörével foglalkozik.